Én az a fajta lány vagyok, akinek mindig van lélekjelenléte. Ebből adódóan tennem kellett valamit, nehogy nagyon elfajuljanak a dolgok. Ránéztem Alexre, láttam, hogy nem tudta felfogni, mi is történik körülötte. Csak fogta az egyik naplómat és nézte az eseményeket. Én viszont azonnal kapcsoltam. Meg kell nevelnem ezt az ember esküszöm. Nem igaz, hogy nem nyikkan meg. Hangosan felmordultam, mire felém nézett. Na végre.
-Csinálj valamit. -mondtam neki idegesen. -A te haverod.
-Jó, de mit? -suttogott.
-Szerencsétlen... -morogtam, majd elléptem mellőle. -Hé, fiúk! -kiabáltam rájuk. -Álljatok már le! Nem veszitek észre magatokat? Mit csináltatok a lakással? Minden szét van dobálva, és ott mi van széttörve? -álltam közéjük hadonászva magyarázva.
-Mit tudsz te? -kérdezett flegmán a számomra nem ismert személy. -Ha azt se tudod, miről van szó, inkább hallgass.
-Egy lányon veszekedtetek, aki eredetileg Tom barátnője volt, de ő megcsalta veled. Röviden ennyi.
Alex elismerően, olyan "Na így kezdj ki a csajommal" nézésével jutalmazott, Tomnak leesett az álla. A másik, ha tehette volna, ledöfött volna a szemeivel. Én csak kihívóan néztem vissza rá.
-Héj, honnan tudtad? -csodálkozott Tom.
-Gyors helyzetfelismerés -kacsintottam felé. Színpadiasan a szám mellé tettem a kezem, mintha súgni szeretnék neki valamit. -Hallottam ahogy kiabáltok. -vallottam be. -Még valami? -néztem körbe tettetett érdelkődéssel. Mindenki csöndben volt. -Na én is így gondoltam. Kifelé.. -mutattam a kijárat felé, célozva arra, hogy nem látom szívesen.
-Brandon -nyújtottam felém a kezét. Eközben Alex Tomhoz sétált, majd megállt mellette. Visszafordult felénk, hogy lássa, mit művelek Brandonnal.
Eltoltam magam elől a kezet és a szemébe néztem.
-Ugye ezt most nem gondolod komolyan? -tettem fel a költői kérdést. Lenéző voltam vele, mert eléggé kínosan érezte magát, miközben romolom a tekintélyét. -Én nem olyanból vagyok, aki csak úgy hagyja, hogy kárt tegyenek a lakótársában. Ha azt gondoltad, hogy összeverheted, akkor nagyon tévedtél. Ja, -mintha most jutott volna eszembe -mondam már, hogy húzzál kifelé?
Engedelmesen elindult az ajtó fele. -Jó kutya! -veregettem meg a vállát, mikor elhaladt mellettem. A többiek majd' megpukkadtak a röhögéstől, de én nem estem ki a szerepemből. -Csontot majd legközelebb. -szóltam utána. Mikor becsapta maga mögött az ajtót, azonnal hangos nevetésben törtem ki. Olyan görcs tört rám, hogy lerogytam a kanapéra. Alex odasietett hozzám és befogta a számat. Először nem értettem miért, de mikor elcsendesedtem, lépteket hallottam jönni. Kinyílt, vagyis kicsapódott az ajtó és Brandon állt meg előtte. Szemforgatva feltápászkodtam és megálltam tisztes távolságra tőle. Mikor belekezdett volna tartalmas monológjába, félbeszakítottam:
-Tudom, tudom: Hogy képzelem azt, hogy kinevetlek, bla-bla-bla... Van valami más, ami még talán érdekelne is? -mélyen hallgatott. -Nagyon jó, -sürgettem. -Most pedig, ha megbocsájtasz, az este többi részét nélküled szeretném eltölteni. Lazán odasétáltam a nyitott ajtóhoz, integettem neki, majd bevágtam az orra előtt.
-Mért van ennyi ostoba a Földön? -néztem a plafon felé.
-Haver, ez elképesztő... -szólt Tom Alexhez. -Baromi jó arc a csajod! -nézett felém.
-Tudom. -mondta büszkén Alex. Magához húzott és hosszan megcsókolt.
-Azért ne bízd el magad -szóltam közbe. -következőnek te fogsz ilyen idiótával cseverészni, én pedig nézem. -mosolyogtam.
-Kössünk alkut. Te veszekszel, én védelmezek. -nyújtotta felém a jobbját.
-Mint most? -néztem kék szemeibe.
-Öö -vakargatta alkarját kínjában.
-Kértek pizzát? -jött a konyhából Tom barátunk hangja.
-Nem, kössz. -válaszoltuk szinte egyszerre.
Megfogtam a barátom kezét és behúztam magam után a szobánkba.
-Figyelj. Tudom, hogy mindig megvédenél. -hajtottam a fejem mellkasára. Reflex szerűen derekam köré fonta kezeit.
-Biztos, hogy nem kértem? -nyitott be Tom egy doboz pizzával a kezében. -Ja, bocsi, ha megzavartam valamit. -esett le neki.
-Nem, nem kérünk. És még egyszer: NEM. -tagolta lassan Alex.
-Ti tudjátok. -vont vállat, majd kisétált. Halkan szerelmem mellkasába kuncogtam.
-Vicces fazon ez a Tom..
-Hol tartottunk? -kérdezte halkan.
-Nem tudom -ásítottam. -Menjünk aludni.
-Ajj. -biggyesztette le a száját.
-A fene a piszkos fantáziádat. -boxoltam bele a mellkasába. -Na mentem fürdeni.
Beléptem a fürdőszobába, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e ilyen, de a zuhany alatt mindig elmerülök a gondolataimban. Mi nem is illünk össze Alexszel. Talán ettől olyan csodás ez az egész. Elmosolyodtam. Nagyon jó érzés mellette lenni. Kiléptem a zuhanyóból és magam köré tekertem egy törölközőt. A mosdóhoz sétáltam. Rátámaszkodtam, majd nagyot sóhajtottam. Egy hét múlva lesz Alex szülinapja, de még nem tudom, mit adjak neki. Bulit nem tudok rendezi neki, mert nem ismerünk itt senkit. Még nem tudom mit csináljak, de majd csak kitalálom. Átdörzsöltem magam és beleugrottam a pizsmámba, ami most Alex egyik pólója és egy rövidnadrág. Kislattyogtam a fürdőből, át a hálószobába.
-Azt hittem, már sose végzel.. -szólt hozzám, amint beléptem a szobába.
-Hahaha. Nagyon vicces. -gúnyolódtam. Elindultam a szekrényem felé, de Alex elém állt. -Most duzzogok jó? -félre akartam fordítani a fejem, de kezével megakadályozta. Közelebb hajoltam hozzá, úgy csináltam, mint aki meg akarja csókolni. Mikor már csak pár centi volt közöttünk, gyorsan adtam egy puszit a szájára.
-Menj zuhanyozni. -mosolyodtam el pimaszul.
-Visszakapod még. -szűkítettem össze a szemeit.
-Valaki nagyon vicces. -veregettem meg a hátát. Összeszedte a cuccait és átment a fürdőbe.
Befeküdtem a franciaágy egyik felébe. Ugyan nyár vége van, de magamra húztam a takarót. A fal felé fordultam és lehunytam a szemem. Mindig is azt hittem, hogy a fal megvéd, ha nincs közvetlenül mellettem a barátom. Hallottam, ahogy megereszti a vizet. Megnyugtató tudni, hogy itt van mellettem, és vigyáz rám. Ő az egyik biztos pont az életemben. Betegesen szeretem.
-Azért egy mese még belefér? -kérdezte halkan egy hang az ágy másik oldaláról.
-Kíváncsi vagyok -motyogtam csukott szemmel.
-Oké.. -hallottam, ahogy fellapoz egy könyvet. Elkezdte olvasni. -Nem tudom, hogy mit csináljak. Ha elmondom neki, nekem lesz kínos, ha magamban tartom, akkor őrlődni fogok rajta. Legjobb lenne elfelejteni mindent és mindenkit. Legf... -mikor ehhez a részhez ért, azonnal kipattantak a szemeim. A naplómat olvasta. Egyáltalán hogy kerül hozzá? Feladtuk az összeset postán. Nem értem. Lerúgtam magamról a takarót és szó szerint rávetetődtem.
-Hogy kerül hozzád? Elvigel feladtuk az összeset. Nem? -vontam fel a szemöldököm, miközben ráültem a csípőjére.
-Úgy gondoltam, hogy ezt meg kellene tartani. Csak azért, hogy átlásd, hogy honnan indultál és most hol tartasz.
-Lehet.. De akkor se olvass bele. -csaptam rá gyengén a hasára.
-Mióta vagy ilyen harcias? -kérdőn néztem rá. -Nem mondtam, hogy nem tetszik, csak kérdeztem. -védekezett. Mosolyogva megráztam a fejem, aztán egy nagyot ásítottam.
-Tényleg menjünk aludni. -lassan lekászálódtam róla. Újra magamra terítettem a takarót és közelebb bújtam Alexhez. Kimondhatatlanul jó érzés, amikor átölel, megcsókol és puszilgat, kimondhatatlanul szerelmes vagyok. Még szorosabban öleltem, ő meg közben a hátamat simogatta. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése