3. rész ~ Meglepetés

Egy új nap, egy új reggel. Alex keltett fel reggel körülbelül hajnali hatkor. Na jó, 11 óra volt, de úgy éreztem, hogy alig aludtam valamit az éjszaka folyamán, csak forgolódtam. Alex kinyitotta az ablakot, így a délelőtti levegő csak úgy áramlott be a szobába. Dideregve keltem ki az ágyból, de nyomban vissza is rántott valami. Na ki? Alex ma reggel vicces kedvében volt, látom. Mindig ő kel előbb, de ha teheti lustálkodik vagy fél órát.
-Aleeex, ne csináld így sohasem fogok felkelni.- dobtam a fejéhez egy óriási párnát.
-Jó, csak egy kicsit... és nagyon tetszik az új harcias Alisa!- mondta, majd a képembe vigyorgott.
-Hidd el, nekem is. És mostantól nőuralom a házban!- dicsekedtem
-Mert? Mi Tommal ketten vagyunk!- Tom? Aranyos meg minden, de Tom a harcias? Na meg Alex...
-Ja majd ti megvédtek, mint este- Viccelődtem, és Alex szokásához híven nem vette sértésnek, csak röhögött rajtam.
-Hé, legalább kaját rendelünk neked, hogy ne halj éhen, és ez a hála!- Ez már valami!
-Na látod, ezért szeretlek! Mert tőled kapok kaját.- és bumm egy párna a képembe. Azért tanítom én valamire.
-Na, menjünk ki, Tom már biztosan vár.- Alex indulni készült, de megtorpant.- Öltözz át, most!
-Alexocska kimegy és akkor Alisa máris öltözik.- de Alex nem igazán tágított.
-Kilöklek!- fenyegetőztem vele, de meg sem moccant.- Jó, most kimész, és amit tegnap a mi drága Tomunk művelt, azt most elpakoljátok, de olyan gyorsan, hogy mire kimegyek, minden ragyogjon!- ez már utasítás volt, nem kérés.
-Minek pakoljuk el?- kezdett nyavalyogni, úgy, mint egy ötéves.
-Hát, hogy rend legyen, és ha Brandon megint idetéved, akkor legyen mit felrúgni újra.- Ó az a disznó Brandon, annyira utálom az ilyen embereket, főleg, hogy utána idejön álszentkedni. De rajtam aztán nem fog ki! Alex végül kiment pakolni, mire én felöltöztem. Csak semmi extra, farmer, laza póló, és egy tornacipő. A stílusom enyhén vagány. És laza. Nem szeretem a magassarkúakat, mert 1. így is elég magas vagyok, 2. kényelmetlen.
Egy gyors smink után kimentem a szobából, és kit látnak szemeim? Brandon áll az ajtóban, a két jómadár pedig segélykérően néz rám. Éljen, hivatalosan is én vagyok a megmentő.
-Ez meg mit akar itt?- kérdezem direkt a fiúktól, miután  egy megsemmisítő pillantást vetettem Brandonra.
-Öhhmmm.. Brandon bocsánatot kérni jött.- mondta az én galambom, enyhén félszegen.
-Mi van, nem volt elég a tegnapi megalázás? Eszemben sincs beszélni veled azok után, amit itt csaptál le. Egy életre elég volt belőled! Ja, tegnap sokadszorra találtál csak ki, remélem most elsőre menni fog.- néztem rá egy angyali mosollyal. A fiúk bámultak rám, látszott, hogy büszkék a mondókámra.
-Hahó, a kijárat ott van, azt hittem ezt tegnap megbeszéltük.- förmedtem rá most már kicsit barátságtalanabbul. Ahh, Brandon ne csináld!
-Alisa, szeretném. ha megértenél engem. Nem vagyok olyan, mint amilyennek tegnap mutatkoztam, és..
-Brandon azért ennyire nem gondoltalak amatőrnek. Hahó, mindenki ezt mondja, és máris Happy End! Engem rosszul ítéltél meg, nem fogok ennek bedőlni!-szakítottam félbe a "csupa közhely" szónoklatát.